Egomániás

„Egyszeruen csodálatos!” - Harlequin Junkie
„Imádtam az elejétol a végéig.” - Scandalicious
„A történet mosolyt csal az arcodra.” - Addicted to Romance
Akkor találkoztam Drew Jaggerrel, amikor éppen betört a Park Avenue-i irodámba. Még azelott tárcsáztam a 911-et, hogy kipróbáltam volna rajta a vadiúj, szuper meno Krav Maga tudásomat. Gyorsan leállított, miközben jót kuncogott a nevetséges támadási kísérletemen.
Naná hogy az illetéktelen behatolónak arrogánsnak kellett lennie. Aztán kiderült, hogy nem is
volt annyira illetéktelen.
Drew éppenséggel az irodám jogos tulajdonosa volt. Épp szabadságon volt, amíg a saját flancos irodáját újították fel. Amit egy csaló adott nekem bérbe úgy, hogy az valójában nem
is volt bérelheto. A fickó tízezer dollárral megrövidített.
Másnap, a rendorségen töltött hosszú órák után Drew-nak megesett rajtam a szíve, és tett egy olyan ajánlatot, amit nem utasíthattam vissza. Cserébe, hogy felveszem a telefonjait, amíg a titkárnoje szabadságon van, ott maradhatok az irodában, amíg nem találok magamnak másik
helyet. Minden bizonnyal hálásnak kellett volna lennem, és befognom a számat, amikor
meghallottam, milyen tanácsokat ad az ügyfeleinek. Nem bírtam megállni, hogy elrejtsem a
véleményem. De nem számítottam arra, hogyan reagál a testem minden egyes vitánkra. Pláne
hogy úgy tunt, mi csak vitatkozni tudunk.
Mi ketten épp egymás ellentétei voltunk. Drew egy keseru, haragos, a párkapcsolatokat
bámulatosan pusztító fickó, miközben az én munkám meg az, hogy segítsek az embereknek
megmenteni a házasságukat. Az egyetlen közös dolog köztünk, az az iroda, amin osztoztunk.
És a vonzalom, amit napról napra egyre kevésbe tudtunk tagadni.