Mackó

'Amikor Mackó elso alkalommal hallotta a hegedu hangját, teljesen elborzadva fogadta. 

Hideg borzongás futott végig a hátgerincén. Fenyegetoen dörmögött és a szaunapad alá menekült, ahonnan úgy bámult egy darabig Mattira, mintha kísértet látna.

Végül olyan érzése volt, mintha teljesen megfeledkezett volna a dallamról, sot Mattiról is.  Tompa, alaktalan képek jelentek meg a lelki szemei elott. Úgy érezte, mintha egy feneketlen mélységbe merülne, ahol fák recsegnek-ropognak, vihar zúg, mennydörgés villámai és dörgései kergetik egymást, majd onnan felemelkedik a kéklo, végtelen magasságba, ahol olyan lényekkel találkozik, akik ugyanolyanok, mint o maga, és ahol a fivérei, novérei és barátai lakoztak ...

Mackóból könnyek törtek elo! Teste megrándult, mintha összeszorítaná valami, és különös bogo nyöszörgo és horkantó hangok törtek elo a torkából. 

Könnyezett a vágyódástól, bár nem tudta megmagyarázni magának, hogy miért. Ráadásul a legkülönösebb az volt, hogy amikor a dallamnak vége szakadt, és ebbol az elgyengíto, elernyeszto érzésbol kiszabadult, azonnal epekedni kezdett vissza ebbe az érzésbe.'