Nagy árat fizettem érte

Amikor elhatároztam, hogy lefordítom azt a Fitzgerald elbeszéléseket tartalmazó kötetet, melynek eredeti angol nyelvu címe THE PRICE WAS HIGH. THE LAST UNCOLLECTED STORIES OF F. SCOTT FITZGERALD, nagy fába vágtam a fejszémet. Nemcsak azért mivel az ott található elbeszélések oldalainak száma több mint 780, hanem sok minden másért is. Ez a figyelemre méltó nagy munka azokat a Fitzgerald elbeszéléseket foglalja magába, melyek a szerzo életében nem kerültek kötet formájában az olvasóközönség elé. Matthew J. Bruccoli professzor, a jeles Fitzgerald életrajzíró és kutató gyujtötte össze ezeket a történeteket különbözo régi folyóiratok megsárgult lapjairól, és adta közre a fenti címmel 1979-ben. Azért, hogy ne sértsek szerzoi jogot, az ebben a kötetben szereplo valamennyi Fitzgerald elbeszélést az interneten közkincsként (public domain) elérheto és az általam is jelzett weboldalakról gyujtöttem össze és fordítottam le. Ugyanezen okból nem közlöm viszont Bruccoli professzor szerzoi eloszavát, mely egyelore még nem tekintheto közkincsnek. Kommentárjait azonban - az eredeti szöveg tartalmának egyszerusítésével - a magyar olvasó elé tárom.

Bruccoli professzor F. Scott Fitzgerald szavait idézve adta ennek a kötetnek a THE PRICE WAS HIGH címet. Persze így az a kérdés is felmerül, hogy milyen elgondolás vezette Bruccolit, mi is az a magas ár, amirol itt szó van, és ki kinek fizette meg, tartozott vele. A kötet kiadója, vagyis Bruccoli, ezt úgy magyarázza, hogy a lapszerkesztok és kiadók nagy árat fizettek az állandó pénzzavarral küszködo szerzonek a kapott novellákért, és meg is írja kommentjeiben tudós pontossággal, hogy mennyit, ugyanakkor ezért a pénzért a szerzo Fitzgerald is szó szerint a vérével és verejtékével fizetett. Szüntelenül dolgozott és ontotta elbeszéléseit akkor is, amikor már valóban úgy érezte, hogy vége, nincs tovább, nincs több ero benne, inkább feladja. De mégsem adta fel, mert kellett a pénz. Hogy mire, azt azok, akik ismerik egy kicsit is az író életét, jól tudják: a már megszokott, mondjuk azt, hogy luxuséletforma fenntartására, a feleség, Zelda drága klinikákon való gyógykezelésére, lányának, Scottie-nak elokelo elit iskolákban való neveltetésére. Az, hogy ez a ketto, mármint a feleség gyógykezelése és lányának iskoláztatása állami intézményekben történjen, Fitzgeraldnál fel sem merült. Ha nem volt pénze, eloleget kért Harold Obertol vagy Maxwell Perkinstol, a kiadójától, ill. szerkesztojétol. És aztán törlesztett. Sokszor vérrel, verejtékkel megírt muveivel, melyek közül lehet, hogy nem mindegyik Nobel-díjra érdemes remekmu, de mindenképpen figyelemre méltó valamennyi. Akkor is, ha nem éri el mindig a Fitzgeraldtól megszokott magas szintet.