Pan Tadeus

A XIX. századi lengyel irodalom klasszikus remekét, a 'lengyel Iliász'-t, Mickiewicz emigrációban írta. Távol hazájától tehát, s távol az 1830-as tragikus felkeléstol, melynek leverése mélységesen kétségbe ejti. Ekkor, a gyász, a fájdalom napjaiban érik meg benne a gondolat, hogy megírja a lengyelek nagy nemzeti eposzát, megörökítse a régi szép idok mindennapjait, mindazt, ami már visszahozhatatlan: mert az a világ, melyben az ifjú Tadeus bubájos szerelmi históriája zajlik, immár az emlékezetben él csupán. Gyermekkorának nosztalgikus fényében ragyognak a szüloföld tájai, a háborítatlan osvadonok, a csendet kürtszóval fölvero medvevadászat, a kisnemesi falvak sajátos embertípusai, a lakomák, az összecsapások, szablyák suhanása, mordályok füstje, szerelem és hazaszeretet kitörései - a nemzeti viseletek, a jellemek, melyek egyképp viselik magukon az európai romantika s a lengyel-litván vonások jegyeit. Eposzt írt Mickiewicz? Verses regényt? A ketto keverékébol csinált valami újat? Egy bizonyos: tapintható gyönyöruséggel és szeretheto iróniába mártott tollal ábrázol, minden során, minden leírásán, legyen az bozótos erdoé, nemesi udvarházé, felejthetetlen naplementéké, táncoké, 'eposzi harcoké': mindenen ott érezni a megjelenítés örömét, muvészi gyönyöruségét. Az örömet és élvezetet, aminek talán fo része van benne, hogy valóban sikerült remekmuvet alkotnia, mely elsosorban abban homéroszi, hogy végtelenül természetes.
A Pan Tadeus-t, mely Sebok Éva fordításában 1957-ben eloször jelent meg magyarul, most Rónay György fordításában adjuk közre.